4.rész-A randi

                                                       4.fejezet



Bella felvett egy fehér,szép ruhát egy kék magassarkúval,hozzáillő táskával és kiegészítőkkel.
Feltett egy kis szempillaspirált. Ekkor egy sportkocsi állt meg a ház előtt.

Nick szállt ki a kocsiból. Bella lerohant,és utoljára megnézte magát a tükörben,aztán kinyitotta az ajtót.
-Szia Bella!-köszönt a fiú.
-Szia!- válaszolta.
Beszálltak az autóba és elindultak. Az utat végigbeszélték, és mindketten kényelmesen érezték magukat.
Mikorra odaértek,Kevin és Rebecca már ott ültek az egyik asztalnál. Reb folyamatosan magyarázott a srácnak,viszont ő néha-néha mondott egy ja-t vagy egy aha-t. Szemével folyamatosan pásztázta a termet, mintha keresett volna valakit.
Amíg Nick leparkolt a kocsival,addig Bella rendelt a McDonald's pultjánál.
-Rendeltem neked hamburgert és krumplit-mondta,mikor a fiú visszatért.
-Köszi-mosolygott a lányra hálásan. Ő is körbenézett,és megakadt a szeme két emberen.
-Bella,az ott nem Rebecca és Kevin?
-De,ők azok.Reb nem mondta,hogy vele találkozik?
-Nem! Mostanában semmit nem hajlandó elmondani,hogy hova megy vagy mit csinál.Régen mindent megbeszéltünk-mesélte szomorúan.
-Ne aggódj,Nick!Nem kell ennyire vigyáznod rá,már 16 éves és tudja mit csinál!-nyugtatta Bella.
-Csak...valahogy még mindig bennem van az érzés, hogy a bátyja vagyok, és meg kell védenem őt.
-Ez teljesen érthető.
Egy darabig szótlanul ettek,majd egyszer csak meghallották Kevin mérges hangját és hátrafordultak.
-Ezt már egy csomószor elmondtad! Nem tudod befogni a szád végre? Rohadt unalmas vagy-vágta oda Rebeccához a fiú, aki döbbenten pislogott, és hirtelen meg sem tudott szólalni.
Nick ránézett a vele szemben ülő lányra,és megszólalt:
-Bocsi,de oda kell mennem-azzal felállt a helyéről. A lány hezitálva utánaszólt:
-Ez talán nem a legjobb ötlet! Hagynod kéne! ,,A barátnőm vissza tud vágni,de azért jó lenne, ha Kevin visszafogná magát"-gondolta,és érezte, hogy ő is haragszik az új srácra a viselkedése miatt.
-Mi a gond, Kevin?-kérdezte összehúzott szemekkel Nick.
-Semmi bajom sincs,de miért is érdekel ez téged? Ő a barátnőd vagy mi?-kérdezte gúnyosan.
-Ó,nem-nevetett fel Rebecca bátyja.-Ő a húgom! Jó lenne, ha visszafognád magad.
-Fantasztikus, kösz az infót. Egyébként meg ne dirigálj nekem, angyalka-állt fel Kevin is,és belenézett ellenfele szemébe,akinek egy pillanatra meghűlt a vér az ereiben.
-Nekem itt már semmi dolgom, szóval csá-vetette oda, azzal elviharzott.
Nick szúrós szemmel nézett utána:
-Helyes!Menj csak!
-Ezt most miért kellett?? Nick,elszúrtad a randimat!Gratulálok!-vádolta Reb a fiút.-De mi a francért nevezett téged angyalkának?-rázta a fejét értetlenül.
-De rád kiabált! Ez egy igazi tapló!- válaszolt testvére az utolsó kérdést figyelmen kívül hagyva.
-Na és,ilyen megesik,mit kell úgy felkapni a vizet? -ment neki a vállával Nicknek,majd halkan odaköszönt Bellának,aki aggódva nézett rá.
-Fenébe!-túrt bele a hajába Nick,miközben lehuppant a székére.-Látod!-sóhajtott egyet.
-Sajnálom-szólt halkan Bella.
-Nem,én sajnálom,hogy elszúrtam a mi randinkat!-szabadkozott.
Bella gyomrában felébredtek a pillangók és a szíve hevesen kezdett el verni. ,,Ez egy randi!"-ujjongott magában.
Utána másról kezdtek el beszélni,megkérdezték egymástól hogy melyik kaját utálják és sokat nevettek.
-Hat óra van! Jól elszaladt az idő! De azért...ráérsz még sétálni egyet?-kérdezte Nick.
-Persze hogy ráérek!-válaszolt boldogan a lány.
Kimentek az étteremből,és járták az utcákat,nézték a kirakatokat. Egyre jobban besötétedett. A séta közben kezük néha összeért, ilyenkor mindig elkapták azt, és félrenéztek.
Csendben sétáltak, de ez nem az a kínos csend volt, hanem a nyugodt fajta. Amikor nem kellenek szavak, hogy élvezd a másik társaságát.
Egy kis idő múlva leültek egy padra megpihenni. A fiú átfogta a lány derekát, aki erre hozzábújt, és fejét a srác vállára hajtotta. Így maradtak pár percig. A nyugodt csendet Nick törte meg:
-Hazavigyelek?-nézett kedvesen a lányra. A hold megvilágította az arcát,amit Bella tökéletesnek talált.
-Igen,köszi. Már eléggé elfáradtam-válaszolta.Felálltak, és visszasétáltak az autóhoz.
Hazafelé Bells csak nézett ki az ablakon.
Nick lopva rápillantott,és elhatározta,hogy legközelebb elhívja egy randira. Utána még többre.
Kettesben akart vele lenni, hiszen ez teljesen más helyzet volt, mint az iskolában.
Közben elértek a házukig.
-Ez jó volt-szállt ki a srác az autóból,és kinyitotta Bellának az ajtót.
-Igen,valóban-nézett ő a szemébe.
Sokáig nézték egymást így.
Nick kisimított egy tincset Bella arcából, és lehajolt hozzá.
Egyre közelebb volt az arcuk egymáshoz,mire a fiú a lány ajkához közelített az övével. Szemüket lehunyták,és szájuk majdnem összeért,de egy váratlan hang félbeszakította a jelenetet:
-Bella,kicsim,te vagy az?-a lány lehunyta a szemét.
-Az anyám-motyogta kínosan. Nick nyomott egy csókot a homlokára,majd eltávolodott tőle.
-Menned kell-szólt mosolyogva. Bella piruló arccal intett neki, és beszaladt a házba.
A srác még nézte őt,majd vigyorogva beszállt az autójába,és elhajtott.
-Szia anyu!-köszönt még mindig piros arccal a lány.

-Szia! Na,mi volt a randin?-nézett rá édesanyja izgatottan.

-Beszélgettünk meg sétáltunk.-felelte,és visszaemlékezett a történtekre.

-Értem.Csak ennyi?-kíváncsiskodott Mrs. McNeel. A lánya mélyet sóhajtott:

-Több is lett volna ha nem akkor ordibálsz ki az ablakon!

-Ó-húzta el a száját szánakozva az asszony-igazán sajnálom. Ne aggódj,biztos lesz még valami köztetek!-kacsintott.
-Oké anya, én most felmegyek a szobámba.-mondta Bella,majd elindult felfelé a lépcsőn.
-Nem vagy éhes?-kiáltott utána anyja,mire megrázta a fejét.           ⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫⧫

Miután megfürdött, megmosta a fogát és bepakolta másnapra a táskáját, felhívta Rebeccát:
-Már vártam, hogy felhívj-szólt bele vigyorogva a telefonba barátnője. Bella felnevetett,majd komoly hangnemre váltva így szólt:
-Mi volt ez a Mc Donald's-ban? Miért förmedt rád az az idióta?
- Őszintén szólva nem tudom.- Rebecca hangja szomorúan csengett.-Csak meséltem neki magamról,meg a suliról,de ezekre nem nagyon figyelt. Tényleg, lehet, hogy azt a sztorit,amikor elestem kiskoromban a kertben és repültem egyet,azt többször is elmondtam,mint kellett volna.
Viszont a megjegyzése nagyon rosszul esett. Az a baj, hogy jó pasi, de untatom. Nyilván nem tetszek neki. De te igen. Téged hívott először randira.
-A francba-sziszegte Bella.- Úgy sajnálom!
-Te nem tehetsz róla. Ezt most én rontottam el.
-Ugyan!-kiáltott fel a lány.-Rebecca, te egy nagyon jó személyiségű ember vagy, nem mellesleg szép is, Kevin pedig egy hülye tapló. Ne foglalkozz vele!
-Rendben- nevetett fel barátnője-nem fog érdekelni, mit mond majd. De mesélj, milyen volt a kotnyeles bátyámmal randizni?
-Reb, Nick csak segíteni akart. Én is odamentem volna kioktatni Kevint, ha nem tudtam volna. hogy mennyire utálod, ha beleszólnak a dolgaidba.
-Oké,oké. Szóval?

-A meki után elmentünk sétálni. Csak csendben sétáltunk,de nagyon kellemesen éreztem magam. És szerintem ő is. Aztán hazavitt,és...és a kapunkban állva majdnem megcsókolt. Persze anyámnak pont akkor kellett kikiabálnia az ablakon. Így aztán a homlokomra kaptam egy csókot.
-Úú-súgta sejtelmesen Rebecca.-Tudod,miután Nick hazaért, és bocsánatot kért tőlem az étteremben való viselkedéséért,megkérdeztem,hogy milyen volt a randi.
-És mit mondott?-lett izgatott Bella.
-Azt mondta,hogy semmit nem fog mondani nekem, mivel tudja, hogy az információ úgyis hozzád jutna el.-kuncogott.- Aztán csak annyit kérdeztem, hogy szerinte szép vagy-e.
-Mit mondott?
-Azt, hogy erre nem fog válaszolni. De annyit sikerült kiszednem belőle,hogy...-ekkor a lány Nick hangját hallotta meg tompítva:
-Rebecca!! Kivel beszélsz? Ha bármit is mersz mondani,én esküszöm...-majd újra a húga hangja:
-Úgyis elmondom neki,hogy belez...-Bella már csak a vonal sípolását hallotta.
-Mi a...-vette el a telefont a fülétől. ,,Belém zúgott? Akkor tényleg ő írta a levelet?"  Egy  még bámulta a készüléket és gondolkozott,aztán végre megcsörrent.
-Na,itt vagyok-szólt suttogva Reb.
-Mi volt ez? És miért suttogsz?
-Ez az idióta elvette a telefonom és kinyomta a hívást. Elkezdett futni előlem a házban,és egyszerűen nem értem utol. Majd bemenekült a szobájába és magára zárta az ajtót. Olyan tíz perc múlva semmit sem hallottam,így elcsentem a pótkulcsot-ami az ő szobáját nyitja,biztonság esetére,mondjuk ha eltűnne az alapkulcs-és bementem. Már elaludt,és megláttam nála a mobilom. A párnáján volt, a keze mellett. Gyorsan elvettem tőle,és besiettem a szobámba. Aztán felhívtalak.
-Wow-nevetett fel Bella. -De mesélj még Kevinről! Ő mondott neked bármit is?

-Megkérdezte,hogy mi mióta ismerjük egymást,de rólam nem kérdezett semmit-biggyesztette le a száját a vonal túlsó végén Rebecca.

-Tényleg sajnálom. Kevin egy nem normális,idióta...
-Igen Bella,az-kuncogott a lány megint-igazad van. De ne aggódj,tényleg nem érdekel már az egész.
Elfelejtem őt és kész.
-Okés.-mosolyodott el Bells.
-Most mennem kell,nem akarom felébreszteni a családot. Szia!

-Szia Reb!-azzal Bella letette a telefont,és boldog mosollyal az arcán aludt el.