14.rész-Ennyivel nem úszod meg!

                                  14.rész

Bella rémületében nem tudta,mit csináljon. Mögötte már csak a fal volt,a fiú pedig elállta útját. Szemtelenül nézett a lány szemébe,aki kétségbeesetten pillantott jobbra és balra. Kiabálni akart,de valamiért nem tette. Egy belső hang azt diktálta neki,hogy maradjon csöndben.
-Ismerős vagyok neked?-kérdezte a srác.
Bella nem válaszolt,le volt sokkolva. Nagyjából összeszedte magát s halkan megszólalt:
-Engedj-hangja erőtlenül csengett ahhoz a mély tónusú hanghoz képest,aki az előbb megijesztette.
Ő elvigyorodott,de még nem engedte el.
-Ugye tudod,hogy ennyivel nem úszod meg?-hajolt hozzá közelebb,majd utat engedett Bellának,aki rögtön elment mellette,kihasználva az alkalmat. Kissé furcsállta,hogy ilyen könnyen futni hagyta.,,Biztos rám akarja hozni a frászt"gondolta magában.
Visszatért barátaihoz,s megállt az asztal mellett.
-Megyünk,srácok?-kérdezte tőlük. Ők összenéztek,s felálltak.
-Ja,tényleg menjünk,elég sok időt itt töltöttünk.-mondta Rebecca,és mellé szegődött.
Folyamatosan beszélt neki,de Bella gondolatai más körül forogtak. Semmi kedve sem volt most bulizni,pedig a sajátjáról volt szó.
,,17 éves leszel! Ez nagy dolog!"emlékeztette magát.
-És lesz valami extra a partidon?-érdeklődött barátnője. Látva,hogy Bells nem válaszol,elé állt és megrázta vállánál fogva.
-Mi bajod van neked ma?-vonja kérdőre kissé mérgesen.-Nem figyelsz arra amit mondok,és csak testileg vagy itt,lelkileg máshol jársz!!-Bella bocsánatot kért tőle,a bulijára hivatkozva.
-Amikor hazamentünk,akkor is ezt mondtad. Szerintem nem ez az igazi ok!-újra elindult,ő pedig nem mondott semmit. Elköszöntek a testvérpártól és Sandrától,akik ugyanabban az irányban laktak.,Immár hárman folytatták útjukat.
Odaértek Nickék házához,Reb megölelte őt,Nick pedig azt mondta,hazakíséri.
Barátja kézen fogta Bellát,így mentek a lány otthonáig. Bella odafigyelt minden szavára,és mosolygott is viccein.
-Köszi,hogy hazakísértél-állt meg pasijával szemben.
-Nincs mit megköszönnöd-válaszolta ő,majd gyengéden megcsókolta a lányt.
Bella várta a szokásos jóleső érzést,mikor Nick szája az övéhez ért.
Ez el is jött,de olyan...megszokott volt,egyáltalán nem hasonlított a legelsőhöz.
A fiú is észrevette ezt rajta,lassan megszakította a csókot és elhúzódott.
-Bella-túrt hajába feszengve-minden rendben?
A lány fiúja egyenes,szőke haját nézve egy másodpercre elgondolkodott. Eszébe jutott az a dús,göndör hajkorona. ,,Vajon puha lehet a haja? Olyan jól áll neki. Á,még a nevét sem tudom! Olyan rejtélyesnek tűnik, foglalkoztat, hogy ki is lehet ő.-töprengett. ,,Szállj le a földre,Bella! A srác eléggé ijesztő, szóval felejtsd is el!"-szidta meg magát.
-Öhm...persze,csak...kicsit fáradt vagyok.-erőltetett egy mosolyt arcára.
Nick bólintott, próbálva elhinni az indokot, de tudta, hogy valami van a háttérben.
Elbúcsúztak egymástól,s a srác, tétovázva ugyan,de lassan megfordult,hazafelé véve az irányt.
Bement a nagy és szép házba,majd egyenesen a szobájába. Levette táskáját válláról.
,,Megnézem,hogy Apa itthon van-e már. Tényleg,díszíteni is kellene a partim helyszínét! "-gondolkozott.
Lement a lépcsőn,befordult a sarkon és belépett a tágas ajtón,ami a bálterembe vezetett.
Édesapját ott találta,amint kezében egy nagy dobozzal állt.
-Apa!-futott oda hozzá,majd megölelte.
-Bellám! Hát hogy vagy? Olyan rég nem láttalak!-vette kezébe lánya arcát a szólított .
-Igen. Sok volt az a két hónap,amíg távol voltál-sóhajtott fel ő.-De a lényeg,hogy most itthon vagy!-mondta,mire egymásra mosolyogtak.
-Éppen díszítettem. Akarsz segíteni,szülinapos? De ha akarsz is,nem az egészet te csinálod meg,mert abban nincsen meglepetés.
-Természetesen szeretnék segíteni. De igazad van,kell egy kis meglepi! Egyébként milyen volt Londonban?-kérdezte kíváncsian Bella.
-Hát...-vakarta meg feje búbját apja-éppen erről szerettem volna veled beszélni.
-Baj van?-aggodalmaskodott a lány.
-Nem olyan nagy baj,nem is biztos,hogy...de azért elmondom.
Az ottani rendőrkapitányságon értesültünk egy fiatalember tetteiről,aki folyamatosan vandálkodott,autók kerekeit lyukasztotta ki,és csinált már ennél rosszabb dolgokat is. Azt beszélik róla, valamiféle alvilági kapcsolatai vannak. A londoni rendőrök még egyszer sem tudták elkapni,ezért hívtak engem oda.
-Szóval ez volt az az ügy,amiért elmentél?
-Igen. Már több mint egy éve tartott az a borzalom,amit ő meg a haverjai műveltek. Néhányan látták őket,már csak megtalálni kellett volna,ami nem sikerült.Öt srácot láttak,de nem minden bűncselekménynél volt ott az összes.
A kinézetüket és a tartózkodási helyüket meg tudtuk.És itt a probléma: Szemtanúk szerint New Yorkban tartózkodnak. Folyik a nyomozás,de egyelőre nem találjuk a mocskokat.-keze ökölbe szorult,Bella pedig úgy érezte,valamit elhallgat előle. Kérdőre is vonta.
-Ő,Apu,a vandálkodás miatt mocskok lettek,vagy mi? Szerintem ez nem olyan durva,hogy így beszélj róluk-rántotta meg vállát.
-Elég,ha ennyit tudsz. Szóval,ha bárhol látsz egy körülbelül 190 cm magas,göndör hajú,erős testalkatú fiatalt,azonnal szólj!Tőled idősebb pár évvel-Bella megdermedt,csak bólogatott. Ugyanakkor nagyon kíváncsi volt.
-És-kezdett bele,de apja félbeszakította.
-Tudtam,hogy ennyivel nem elégszel meg,de kiakadnál,ha ezt elmondanám,hidd el-nézett rá bocsánatkérően.
-Legalább a nevét tudjátok?-kérdezte végül.
-Igen,de ezzel az információval nem érünk el semmit-Bella várakozóan nézett rá,mire apja beadta derekát.
-A neve Harry Styles. És ha véletlenül meglátnád,ne csábulj el tőle. Sok lány végezte rosszul,mert bedőltek neki,vagy rosszkor voltak rossz helyen.-azzal a kezében tartott,füzérekkel teli kartondobozt lánya kezébe tette,majd egyedül hagyta őt gondolataival.
,,Oké. Nyugalom. Biztos hogy nem ő az. A személy azonosság illik rá,de mást nem tudok,és nem is akarok! Viszont ha ő az,akkor rám vadászik. Ajjaj!"-elhúzta száját,s gyorsan körbenézett a teremben.
,,Egyelőre még egyedül vagyok. Egyelőre!" előhúzott egy girlandot,és a plafont kezdte el nézni.
,,Ott mutatna a legjobban,de nem érek el odáig. Akkor hová tegyem? Megvan! Hozok egy létrát!"
Meg is valósította volna gondolatát,de hirtelen a levegőben volt. Pontosabban két erős kéz tartotta karcsú derekát átfogva. Számított rá,hogy a göndör megjelenik,de ez hirtelen volt számára.,,Hallja,amit gondolok? Na ne!"
Gyorsan eligazgatta a girlandot a csilláron,majd leszólt a magasból:
-Letehetsz.-göndörke teljesítette kérését,majd mikor a lány földet ért,szembe fordult vele.
-Tudom,ki vagy-nézett rá bátorságát összegyűjtve.-Fel is fedhetem a kilétedet.
-De nem teszed.
-Honnan tudod?-vonta fel szemöldökét Bella.
-Én mindent tudok!-vágott Harry önelégült képet.
-Dehogy tudsz! Senki sem tud mindent...-rázta meg fejét.
-Azt hiszed!
-Mit csináltál?-váltott témát Bella hirtelen.
-A nyomozó faterod elmondta,nem?
-Egy részletet kihagyott.-nézett szemébe.
-Ja! A lányok...-a mondat befejezetlenül lógott a levegőben.
-Igen?-türelmetlenkedett Bella.
-Mindegy. Tudom hogy bejövök neked.-bökte ki Harry.
-Mi van?-a lány feje pipacspirossá változott.-Nem jössz be nekem,ezt felejtsd is el!-fordította el tekintetét.
-Magadat próbálod meggyőzni,gondolom amiatt a Nick miatt-ezeket a szavakat gúnyosan ejtette ki száján. Bella akaratlanul is a srác ajkait bámulta,majd észbe kapott,s másfelé nézett.
-Jön apád-mondta Harry,azzal lehajolt,és nyomott egy puszit arcára. Egy másodperc múlva már ott sem volt,a lány döbbenten állt még mindig. Kezét arcára simította,s megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába. A fiúnak igaza volt,édesapja lesett be Bellához.
-Azt hittem,már az egész termet feldíszítetted!-mondta nevetve,majd lánya piros arcát látva megkérdezte:
-Lemaradtam valamiről? Tudtommal senki sem volt itt és most sincs-erre Bella kezét háta mögé rejtette.
-Semmi sem történt.-válaszolta gyorsan.
-Oké.-bólintott Mr. McNeel.
-Éhes vagyok-ment előre Bells,és elhagyta közeledő bulijának helyszínét.