20.rész -Talán már késő

Bella szemszöge

Harry visszatért a konyhából két pohár kávéval a kezében. Az egyiket felém nyújtotta,én pedig elvettem. Nagyon ritkán iszom kávét a kártékony hatásai miatt,de szeretem.(Elég nekem a csokoládé ahhoz,hogy felpörgessen!)
Beleittam a kávéba,és közben azon gondolkoztam,hogy mit is mondhatnék.Elég zavarba ejtő dolgokat csinált az előbb a Göndörke,magyarán megcsókolt.Többször is. Ettől ribinek érzem magam.
Elvileg még járok Nickkel,de közben mással csókolódzom. Igazából én nem akartam Harryvel smárolni(ajj,ez olyan pasisan hangzott),de ő...hát ő volt az,aki ezt megtette. Bármennyire is furcsán éreztem magam,azért megkérdeztem:
-Mit keresek itt?-felvonta a szemöldökét,és arcán megjelent az a szokásos perverz vigyor,amiről tudtam,hogy mit fog mondani. Állandóan flörtölt velem,még ha nem is mindig vettem észre.
-Engem.
-Te hoztál ide.-erre ő csak megvonta a vállát.
-Csak veled akarok lenni.
-Igen?-mosolyodtam el,mire átkarolta a vállam.
-Most hozzam fel a ,,bejövök neked" témát,vagy csináljunk mást?
-Mi van?-vágtam értetlen fejet,de a tudatom mélyén egy hang azt súgta,hogy tudtam,hogy mire értette.Csak nem megint smacizni akar? Vagy...Erre inkább nem is merek gondolni.Emlékszem,amikor Apuval beszélgettem H-ról. Akkor valami olyasmit mondott,hogy olyanokat csinált,amiket nem a legjobb ötlet elmondani nekem. Cseszd meg. Miért nem mondta el,akkor legalább többet tudnék! Visszatértem a valóságba,mert a srác felkapott a hátára.
-Mit akarsz? Harry?-hiába óbégattam neki,rám sem bagózott. Kezdtem pánikba esni,főleg,amikor lerakott a hálószobájában,és kulcsra zárta az ajtót.Rémülten álltam,miközben felém jött.
-Nyugi-mormolta,én pedig hátráltam,és marha nagy szerencsémre pont az ágyra huppantam.
Harry rám mászott,én meg automatikusan lelapultam. Bárcsak más lenne most a helyemben!
A fiú ajkai az enyéimet falták,de vadabbul,mint eddig. Próbáltam elhúzódni,de sikertelenül. Még jobban lenyomott,és a nyakamat kezdte el csókolgatni. Kezemmel toltam el a felsőtestét,de meg sem mozdult,sőt,zavartalanul folytatta tevékenységét. Szája rátapadt a nyakamra,és elkezdte szívni.
Felszisszentem az érzésre. Felnézett,és láttam,hogy szemei elsötétültek. Más helyzetben nagyon vonzó lett volna,de most nem tudtam ezzel foglalkozni.
-Csak szórakozunk-mondta,és észrevettem,hogy hangja még rekedtebb lett. És mélyebb. Most már igazán bepánikoltam! Folytatta előző tevékenységét,és én is. Mármint ki akartam szabadulni.
Ekkor megéreztem a kezeit a derekamnál,s egyre fentebb.A hátam alá nyúlt,és megemelt,hiába szorítottam magam az ágyhoz. Megkereste a ruhám cipzárját (igen,az volt rajtam!) és lehúzta.
Neeeeee! Ettől féltem. Rimánkodtam neki,hogy fejezze be,de nem hallgatott rám.Ekkor Nickre gondoltam. Bárcsak itt lenne,és kimentene ebből a szorult a helyzetből! Szükségem van rá! Igaz ugyan,hogy iránta már nem érzek szerelmet,de attól még szeretem,úgy,mint egy barátot. Vagy mint az ember az őrangyalát. Az első könnycsepp lassan kihullott a szememből,miközben ruhám a földön landolt,majd az alsóneműm is...

Belláék házában

A lány szülei és barátai a nappaliban ültek,mindannyian aggódva. Pár órája az összes létező helyet átkutatták,ahol Bella lehetne,de sehol sem találták őt. Nick megmutatta a bizonyítékokat az elrablásra,és főleg a fekete levélkét furcsállták.
-Pont Bellának beszéltem Styles-ról,-az apának nehezére esett kimondania ezt a nevet-és kérdezősködött róla. Furcsán is viselkedett. És minden jel arra mutat,hogy az a nyomorult...az a nyomorult-Bells anyja rátette kezét férje hátára,és megsimította,hogy megnyugtassa.
A házaspárnak nehezére esett felfognia és elhinnie azt,amit Nick elmondott nekik. Az őrangyalságot és eleve azt a srác megmagyarázta.
-Várjatok-szólt az utólag említett-valamit érzek....-szédült meg,s szemeit lecsukva dőlt el a kanapén. A többiek odamentek hozzá,miközben azon kattogott az agyuk,hogy mi történhetett. Aggódtak érte és a barátjukért is.
Nick eközben látta Harryt,amint a barátnőjét fogja a kezében. Látta azt a nagy,fehér házat,látta a házszámot.Látta London városát,...és ekkor felébredt a látomásból.
Idegesen ült fel,míg a srácok érdeklődve figyelték. Mrs. McNeel egy pohár vizet nyújtott felé, amit ki is ivott.
-Láttam,hová vitte. Londonban vannak.
-Akkor tényleg ő rabolta el!-kapta kezét szája elé Sandra.
-Remélem,nem történt baj-félt Reb. Nick megrázta a fejét:
-Pedig rosszat éreztem. Valami történt.Azonnal oda kell mennünk!
-De hogyan? És láttad,hol vannak?-kérdezte Adam,amire a fiú egy igennel válaszolt.
-Ha Angliában vannak,  akkor a rendőrség jóvoltából oda tudunk jutni.-szólt Mr.McNeel,és gyorsan felállt.
-Még szerencse, hogy elég sokszor dolgozom Londonban. Felhívom a rendőrfőnököt, és beszélek vele. Biztos küldeni fog egy magángépet.-a férfi frusztráltan sóhajtott fel. Felesége megszorította kezét, s így szólt:
-Én addig felmegyek az emeletre, és összeszedek Bellának pár holmit. Ha elkapják az a szemétládát, aki elvitte a lányomat, egy ideig a városban kell maradnunk a tárgyalás miatt.-mindannyian bólintottak.
-Nick, mi volt a házszám és az utca neve?-a fiú készségesen válaszolt.A szülők elintézték beígért dolgaikat, és negyedóra múlva találkoztak a nappaliban.
-Szóval-kezdett bele a férfi-a reptéren vár ránk a repülő, ami egyenesen a Heathrow reptérre visz minket. Fél óra múlva indul, addig pont kiérünk.
-Mi, angyalok oda tudunk teleportálni, legalábbis remélem.-szólt Adam, barátai pedig bólintottak. Minden készen állt az akcióra.