Bella szemszöge
Összegömbölyödve,megtörten feküdtem az ágyon, Harrynak háttal. Még mindig alig hiszem el,hogy ezt tette velem! Minden erőm elhagyott. Az előbbi események olyanok voltak,mintha egy álomban lebegtem volna.Egy rémálomban. Magatehetetlen voltam.Éreztem a tekintetét a hátamon,majd megszólalt:
-Hé-nem válaszoltam,még csak felé sem fordultam. Felkönyökölt,és felém hajolt, mire én ösztönösen arrébb húzódtam. Ezek után ne várjon tőlem semmit!
-Hé,nem akarsz lezuhanyozni?-ez mondjuk jó ötlet.
-Talán jobban érzed magad tőle.-folytatta,én meg azt morogtam:
-Nem hinném.
-Pedig a lányoknak van egy hülye szokásuk,hogy jobb lesz a közérzetük zuhanyzás után,vagy mi.-felültem,közben szorosan magamon tartva a takarót. Vette az adást,szóval a fürdő irányába mutatott.
Magam köré tekertem a paplant és felálltam. Ekkor a keze megmarkolta a testemet takaró anyagot,és megpróbálta lerántani.Sikeresen visszaestem mellé.
-Csak nem gondoltad,hogy ezt is viszed magaddal?-azzal megpróbálta leszedni rólam,én meg elkezdtem hadakozni vele.
-Igen,viszem!Ugye nem gondolod komolyan,hogy előtted egy szál semmiben leszek?
-De,az jó lenne-kuncogott,miközben végig rajtam tartotta a szemét. -Viszont muszáj lesz adnom neked valami ruhát.-odament a szekrényéhez és kivett belőle egy fehér pólót és egy bokszert. Ezt meg is magyarázta:
-Nem hinném,hogy bármelyik rövidnadrágom jó lenne rád,meg amúgy is jobban mutatsz az egyik alsómban.-aha,te meg egy puklival a fejeden-gondoltam magamban. Elvettem tőle a ruhadarabokat,és elbotladoztam a megváltást jelentő helyiségig,ahol végre egyedül lehetek. Igen,megviselt AZ a dolog.
Harry meg csak röhögött rajtam. A szemét! Becsuktam az ajtót,és keserűen konstatáltam,hogy nem volt kulcs. A takarót ledobtam magamról és rögtön beszálltam a zuhanykabinba. Tusfürdőt kerestem,és az volt a fura,hogy az összes ugyanolyan márkájú volt.Talán szereti ezt a fajtát. Mikor beleszagoltam az egyikbe,akaratlanul is elfogott a remegés. Az Ő illata...ami máskor is ismerős volt,de keveredett valamivel. Biztos a parfümjével. Ekkor gyanú ébredt bennem. Ha tényleg az a parfümjének az illata,akkor...mindegy,ezt majd kiderítem. Nem volt más választásom,szóval azzal a bizonyos Harry-illatú tusfürdővel mostam meg magam. Megtörülköztem,és felvettem a pólót és a bokszert,majd nekiálltam kutatni. Előtte ellenőriztem,hogy a srác nem figyel-e,aztán sorban kinyitogattam a szekrényeket. Megvannak! Felismertem az egyiket,és bevillant egy kép.
Ott állok a bulim forgatagában,és Jamest meg Rebeccát nézem.Aztán valaki megérinti a derekam,és táncolni kezdünk. Azt hiszem,Nick az,de most rájövök az igazságra. Egy másik jelenet is az eszembe jut. Átveszem a piros ruhám s épp indulnék ki az ajtón,mikor újra érzem azt az illatot. És a következő pillanatban nem látok és nem érzek semmit.
Oké,oké. Most tényleg megvilágosodtam. Harryvel lassúztam,és ő kábított el. Fantasztikus. Most pedig itt vagyok. Lassan visszasétáltam a hálóba,még mindig lesokkolva.
-A takarót otthagytad.-emlékeztetett Ő,ezért visszaballagtam érte. Mikor már nálam volt,tőle kb. 9
méterre,a szoba legtávolabbi sarkába húzódtam. Szemöldökét felvonva nézte a mutatványomat,és nem is hagyhatta szó nélkül:
-Te mit csinálsz?
-Mit csinálnék? Távol kerülök tőled. Oda nem megyek többet a közeledbe!-erre megcsóválta a fejét,és elmotyogott egy ,,ezt nem gondolhatod komolyan"-t. Felkelt(szerencsére volt rajta alsó,de akkor is),és odajött hozzám. Nem tudom,hogy a látványától vagy a félelemtől kezdtem el remegni,de remegtem. Kissé tartok tőle,mondjuk ez nem meglepő. De attól még nem bírtam levenni róla a szemem. Annyi tetoválása volt,amennyit én még egyáltalán nem láttam. Az volt a baj,hogy tetszettek.
Meg az izmos mellkasa is. Máshová nem igen mertem nézni,mert amúgy is zavarban voltam. Szóval nem csodálnám,ha hülyének néznének az érzéseim miatt. Igen,félek tőle. Igen,nagyon jóképűnek találom. Igen,egy idióta vagyok. Mellesleg nem tudom,hol áll a fejem.
Szóval,míg én lefagytam, Harry felkapott a karjaiba. Letett az ágyra,és mellém feküdt. Megint kihúzódtam a szélére,mire átölelt.
-Hoppá,a villany-szólalt meg,és leoltotta. Visszabújt mellém,és magához húzott,én meg felsóhajtottam. Ez a srác nem érti,mi az hogy nem. Az tuti biztos.
New Yorkban
-Tehát srácok,fogjátok meg a kezem,én meg arra a helyre összpontosítok,ahová érkeznünk kell. Remélem hogy működni fog.-magyarázta Nick a teleportálást az angyaloknak. Sandra,Aaron,Adam és ő egy kört alkottak, s megfogták egymás kezét.Ő pedig a házra koncentrált.Érezte,hogy fellebegnek,s általában ilyenkor egy fuvallatnak kellett volna jönnie. De most nem jött.Szemüket nem nyithatták ki,mert akkor megszűnik a varázslat,és visszaesnek a földre. A fiú úgy érzékelte,mintha semmi sem történne,és egy helyben állnának. ,,Valami baj lehet. Muszáj kinyitnom a szemem!"-gondolatát meg is valósította,és látta,hogy egy láthatatlan fal áll előttük,ami megakadályozta a teleportot. Azon lehetetlen volt áthatolni. Rögtön rájött,hogy mi történt. Újra oda gondolt,ahonnan elindultak,és szólt a többieknek:
-Nyissátok ki a szemeteket.-mindannyian felpillantottak,és csodálkozva vették észre,hogy ugyanott vannak.
-Mi történt? Miért nem sikerült?-kérdezték,mire Nick elmondta:
-Harry lassító varázslatot szórt rám,vagy inkább megállítót. Nem tudunk az angyali képességeinkkel odajutni nagyon gyorsan. A szülők figyelmesen tekintettek rájuk. -Nincs erre valami megoldás?-próbálkozott Aaron.
-Nincs.Neki túl nagy az ereje,azért is,mert Fekete Angyal,és ő a vezetőjük. Bár ezt tudjátok-sóhajtotta a fiú.
-Kellenek az útlevelek.
-Igen. Varázsoljuk haza magunkat, hozzuk el őket, aztán jöjjünk vissza ugyanazzal a módszerrel!-tanácsolta Sandra. A kis csapat egyetértett, így pár perccel később mindenkinél ott volt az utazáshoz szükséges irat.
-Akkor irány a reptér!-adta ki a parancsot Rebecca. Kiszaladtak a házból, a felnőttek Rebeccával együtt beszálltak az autóba, míg a természetfelettiek elteleportálták magukat a repülőtér elé. Negyedóra múlva megérkeztek a helyszínre, ahol Mr.McNeel segítségével megtalálták a repülőt. Beszálltak a gépbe, és az hamarosan felemelkedett velük.
Több óra múlva
Harry szemszöge
Valami felébresztett. Mintha az ösztönöm azt súgta volna,hogy tűnjek el. Odaballagtam az ablakhoz és kikukkantottam a redőny alatt. Basszus! Egy rakat rendőrkocsi gyülekezett a házam előtt,de a szirénáik nem villogtak. Cselesek. Csak azt nem értem,hogy hogy jöttek rá arra,hogy hol lakom!
Nagy valószínűséggel Nick volt az,aki megtudta.Pedig még megállító varázslatot is küldtem rá,tehát nem tudott másodpercek alatt itt lenni. Akkor viszont rájöttek,hogy én raboltam el Bellát. Ránéztem a lányra,aki még aludt. Arcán nem az a boldog kifejezés látszott,ami akkor,amikor éjszakánként elteleportáltam hozzá,hanem gondterhelt. Oké,talán durva voltam vele,de nem bírtam megállni,hogy ne vessem rá magam. Itt volt az alkalom,és megtettem. Arra gondoltam,mit érezhetett,és ekkor egy szúrást éreztem a szívemben. Mi a franc....Ugye nem lelkiismeret furdalásom van? Ezt nem tehetem,nem érezhetek többet iránta,mint amennyit most. Hányadán is állok vele? Nem tudom.Mindegy.Rápillantottam a falon lógó órára: reggel 7 volt.
Oké,ezt nem úszhatom meg szárazon,ha nem tűnök el,szóval...mit is csináljak?
Fáradt vagyok még ahhoz,hogy ilyen hülyeségekkel zaklassanak. Gyorsan kikaptam egy pólót,a kedvenc fekete farmerom és egy barna bokacsizmát a szekrényemből(jó,ez a kedvenc szerelésem) és felvettem.Ezután lépteket hallottam dübörögni. A lépcsőmön. Ez azt jelentette,hogy a zsaruk betörték a bejárati ajtót. Király. Hezitáltam,hogy mit tegyek:hagyjam itt a csajt,váljak láthatatlanná és menjek el,vagy vigyem el Őt,és akkor nem tudok láthatatlanná válni,sem elmenni. Sóhajtottam egyet:nem kaphatnak el,Bella nélkül kell mennem. Lehajoltam hozzá,adtam az arcára egy lágy puszit,mire mozgolódni kezdett. Nagy volt a kísértés,hogy ismét megcsókoljam,de az idióta zsaruk dörömböltek az ajtón. Mennem kellett. Csettintettem,és már nem voltam látható.
Az író szemszöge(semelyik szereplőé sem)
A rendőrök felfeszítették az ajtót,és Bella felébredt. Ijedten ült fel,és ők meglátták.
-Megtaláltuk-szólt megkönnyebbülten az egyik,és odamentek hozzá. Felmérték a terepet,s lenézve a földre megállapították a történteket.
-Jól vagy?El tudod mondani,mi történt?-kérdezgették őt,amikre Bella bólogatott. Az egyik rendőr lesegítette a lépcsőn,ki az utcára.
-Köszönöm-szólt halkan a lány. Meglátta a szüleit,Rebeccát,Nicket és a barátait. Mrs.McNeel lánya felé futott,ölelésébe vonva őt.
-Istenem-sírta-hála az égnek,hogy megvagy!-majd szemével átvizsgálva,azt mondta:
-Mondd el,mi történt! Ugye nem esett bajod?
-Anya-Bella arcán végigcsordult egy könnycsepp. Hogy mondja el anyjának,hogy mit tettek vele? Édesapja jól megölelgette,és a többiek is. Mikor Nick húzta magához,Bellából kitört a zokogás:
-Meg...meg...megerőszakolt-a fiú még jobban szorította magához. Legbelül forrt a dühtől,bár érzelmei arcán is tükröződtek.Megfogta a lány vállait,és a szemébe nézett:
-Meg fogom találni,és megbűnhődik érte az a rohadék!
Nick szemszöge
Ez volt hát az a rossz érzés. Beigazolódott a félelmem.Ha az a nyomorult nem varázsolt volna el,meg tudtam volna előzni a katasztrófát! Ez nem történt volna meg! Legszívesebben saját kezemmel fojtanám meg Stylest. Hagytam,hogy a barátnőm kisírja magát a vállamon,aztán elengedtem,és megkérdeztem tőle:
-Láttad őt,mikor felébredtél?
-Nem láttam-felelte szaggatott hangon.-De valamit éreztem-mutatott az arcára.-Azt hiszem...azt hiszem,megpuszilt.-ettől a dühöm csak nőtt,nőtt és nőtt. Ekkor megéreztem egy sötét erőt,az őrangyali képességemnek köszönhetően.
-Várj-mondtam Bellának-mindjárt jövök.-azzal elkezdtem koncentrálni az erőre,és felismertem:egy Fekete Angyal volt az. Követni kezdtem,és egészen az egyik ház mögé elmentünk. Azt vártam,hogy felfedje magát. Először csak hátulról láttam, pontosabban a szárnyait,és mikor megfordult,rádöbbentem: először is, magasabb nálam és valószínűleg nagyobb erővel bír, mint én.
És ő volt az. Harry Styles. A kezem magától ökölbe szorult. Sittre juttatom ezt a barmot,de előtte megtapasztalja a személyes bosszúmat!
-A takarót otthagytad.-emlékeztetett Ő,ezért visszaballagtam érte. Mikor már nálam volt,tőle kb. 9
méterre,a szoba legtávolabbi sarkába húzódtam. Szemöldökét felvonva nézte a mutatványomat,és nem is hagyhatta szó nélkül:
-Te mit csinálsz?
-Mit csinálnék? Távol kerülök tőled. Oda nem megyek többet a közeledbe!-erre megcsóválta a fejét,és elmotyogott egy ,,ezt nem gondolhatod komolyan"-t. Felkelt(szerencsére volt rajta alsó,de akkor is),és odajött hozzám. Nem tudom,hogy a látványától vagy a félelemtől kezdtem el remegni,de remegtem. Kissé tartok tőle,mondjuk ez nem meglepő. De attól még nem bírtam levenni róla a szemem. Annyi tetoválása volt,amennyit én még egyáltalán nem láttam. Az volt a baj,hogy tetszettek.
Meg az izmos mellkasa is. Máshová nem igen mertem nézni,mert amúgy is zavarban voltam. Szóval nem csodálnám,ha hülyének néznének az érzéseim miatt. Igen,félek tőle. Igen,nagyon jóképűnek találom. Igen,egy idióta vagyok. Mellesleg nem tudom,hol áll a fejem.
Szóval,míg én lefagytam, Harry felkapott a karjaiba. Letett az ágyra,és mellém feküdt. Megint kihúzódtam a szélére,mire átölelt.
-Hoppá,a villany-szólalt meg,és leoltotta. Visszabújt mellém,és magához húzott,én meg felsóhajtottam. Ez a srác nem érti,mi az hogy nem. Az tuti biztos.
New Yorkban
-Tehát srácok,fogjátok meg a kezem,én meg arra a helyre összpontosítok,ahová érkeznünk kell. Remélem hogy működni fog.-magyarázta Nick a teleportálást az angyaloknak. Sandra,Aaron,Adam és ő egy kört alkottak, s megfogták egymás kezét.Ő pedig a házra koncentrált.Érezte,hogy fellebegnek,s általában ilyenkor egy fuvallatnak kellett volna jönnie. De most nem jött.Szemüket nem nyithatták ki,mert akkor megszűnik a varázslat,és visszaesnek a földre. A fiú úgy érzékelte,mintha semmi sem történne,és egy helyben állnának. ,,Valami baj lehet. Muszáj kinyitnom a szemem!"-gondolatát meg is valósította,és látta,hogy egy láthatatlan fal áll előttük,ami megakadályozta a teleportot. Azon lehetetlen volt áthatolni. Rögtön rájött,hogy mi történt. Újra oda gondolt,ahonnan elindultak,és szólt a többieknek:
-Nyissátok ki a szemeteket.-mindannyian felpillantottak,és csodálkozva vették észre,hogy ugyanott vannak.
-Mi történt? Miért nem sikerült?-kérdezték,mire Nick elmondta:
-Harry lassító varázslatot szórt rám,vagy inkább megállítót. Nem tudunk az angyali képességeinkkel odajutni nagyon gyorsan. A szülők figyelmesen tekintettek rájuk. -Nincs erre valami megoldás?-próbálkozott Aaron.
-Nincs.Neki túl nagy az ereje,azért is,mert Fekete Angyal,és ő a vezetőjük. Bár ezt tudjátok-sóhajtotta a fiú.
-Kellenek az útlevelek.
-Igen. Varázsoljuk haza magunkat, hozzuk el őket, aztán jöjjünk vissza ugyanazzal a módszerrel!-tanácsolta Sandra. A kis csapat egyetértett, így pár perccel később mindenkinél ott volt az utazáshoz szükséges irat.
-Akkor irány a reptér!-adta ki a parancsot Rebecca. Kiszaladtak a házból, a felnőttek Rebeccával együtt beszálltak az autóba, míg a természetfelettiek elteleportálták magukat a repülőtér elé. Negyedóra múlva megérkeztek a helyszínre, ahol Mr.McNeel segítségével megtalálták a repülőt. Beszálltak a gépbe, és az hamarosan felemelkedett velük.
Több óra múlva
Harry szemszöge
Valami felébresztett. Mintha az ösztönöm azt súgta volna,hogy tűnjek el. Odaballagtam az ablakhoz és kikukkantottam a redőny alatt. Basszus! Egy rakat rendőrkocsi gyülekezett a házam előtt,de a szirénáik nem villogtak. Cselesek. Csak azt nem értem,hogy hogy jöttek rá arra,hogy hol lakom!
Nagy valószínűséggel Nick volt az,aki megtudta.Pedig még megállító varázslatot is küldtem rá,tehát nem tudott másodpercek alatt itt lenni. Akkor viszont rájöttek,hogy én raboltam el Bellát. Ránéztem a lányra,aki még aludt. Arcán nem az a boldog kifejezés látszott,ami akkor,amikor éjszakánként elteleportáltam hozzá,hanem gondterhelt. Oké,talán durva voltam vele,de nem bírtam megállni,hogy ne vessem rá magam. Itt volt az alkalom,és megtettem. Arra gondoltam,mit érezhetett,és ekkor egy szúrást éreztem a szívemben. Mi a franc....Ugye nem lelkiismeret furdalásom van? Ezt nem tehetem,nem érezhetek többet iránta,mint amennyit most. Hányadán is állok vele? Nem tudom.Mindegy.Rápillantottam a falon lógó órára: reggel 7 volt.
Oké,ezt nem úszhatom meg szárazon,ha nem tűnök el,szóval...mit is csináljak?
Fáradt vagyok még ahhoz,hogy ilyen hülyeségekkel zaklassanak. Gyorsan kikaptam egy pólót,a kedvenc fekete farmerom és egy barna bokacsizmát a szekrényemből(jó,ez a kedvenc szerelésem) és felvettem.Ezután lépteket hallottam dübörögni. A lépcsőmön. Ez azt jelentette,hogy a zsaruk betörték a bejárati ajtót. Király. Hezitáltam,hogy mit tegyek:hagyjam itt a csajt,váljak láthatatlanná és menjek el,vagy vigyem el Őt,és akkor nem tudok láthatatlanná válni,sem elmenni. Sóhajtottam egyet:nem kaphatnak el,Bella nélkül kell mennem. Lehajoltam hozzá,adtam az arcára egy lágy puszit,mire mozgolódni kezdett. Nagy volt a kísértés,hogy ismét megcsókoljam,de az idióta zsaruk dörömböltek az ajtón. Mennem kellett. Csettintettem,és már nem voltam látható.
Az író szemszöge(semelyik szereplőé sem)
A rendőrök felfeszítették az ajtót,és Bella felébredt. Ijedten ült fel,és ők meglátták.
-Megtaláltuk-szólt megkönnyebbülten az egyik,és odamentek hozzá. Felmérték a terepet,s lenézve a földre megállapították a történteket.
-Jól vagy?El tudod mondani,mi történt?-kérdezgették őt,amikre Bella bólogatott. Az egyik rendőr lesegítette a lépcsőn,ki az utcára.
-Köszönöm-szólt halkan a lány. Meglátta a szüleit,Rebeccát,Nicket és a barátait. Mrs.McNeel lánya felé futott,ölelésébe vonva őt.
-Istenem-sírta-hála az égnek,hogy megvagy!-majd szemével átvizsgálva,azt mondta:
-Mondd el,mi történt! Ugye nem esett bajod?
-Anya-Bella arcán végigcsordult egy könnycsepp. Hogy mondja el anyjának,hogy mit tettek vele? Édesapja jól megölelgette,és a többiek is. Mikor Nick húzta magához,Bellából kitört a zokogás:
-Meg...meg...megerőszakolt-a fiú még jobban szorította magához. Legbelül forrt a dühtől,bár érzelmei arcán is tükröződtek.Megfogta a lány vállait,és a szemébe nézett:
-Meg fogom találni,és megbűnhődik érte az a rohadék!
Nick szemszöge
Ez volt hát az a rossz érzés. Beigazolódott a félelmem.Ha az a nyomorult nem varázsolt volna el,meg tudtam volna előzni a katasztrófát! Ez nem történt volna meg! Legszívesebben saját kezemmel fojtanám meg Stylest. Hagytam,hogy a barátnőm kisírja magát a vállamon,aztán elengedtem,és megkérdeztem tőle:
-Láttad őt,mikor felébredtél?
-Nem láttam-felelte szaggatott hangon.-De valamit éreztem-mutatott az arcára.-Azt hiszem...azt hiszem,megpuszilt.-ettől a dühöm csak nőtt,nőtt és nőtt. Ekkor megéreztem egy sötét erőt,az őrangyali képességemnek köszönhetően.
-Várj-mondtam Bellának-mindjárt jövök.-azzal elkezdtem koncentrálni az erőre,és felismertem:egy Fekete Angyal volt az. Követni kezdtem,és egészen az egyik ház mögé elmentünk. Azt vártam,hogy felfedje magát. Először csak hátulról láttam, pontosabban a szárnyait,és mikor megfordult,rádöbbentem: először is, magasabb nálam és valószínűleg nagyobb erővel bír, mint én.
És ő volt az. Harry Styles. A kezem magától ökölbe szorult. Sittre juttatom ezt a barmot,de előtte megtapasztalja a személyes bosszúmat!
Mennyi szemszög... és mennyi dráma! Hát lehet még ennél is jobb ez a sztori?
VálaszTörlés