23. rész-A városban

Bella szemszöge

Az épület előtt már állt egy taxi, de mivel nem fértünk be mind, leintettünk egy másikat is.

Én, a szüleim és Rebecca szálltunk egy kocsiba, míg Sandra, Nick és a testvérpár a másikba.

Anyu lediktálta a szálloda címét mindkét sofőrnek, végül elindultunk.

Az ülésbe süppedtem és kibámultam az ablakon, miközben az elmúlt hét történései jártak a fejemben.

Harry olyan szinten felforgatta az életem, hogy egy hónappal ezelőtt nem is tudtam volna elképzelni, azt pedig végképp nem, hogy erre, amiért kórházban voltam képes lesz. Az azon az estén történtek képkockaként peregtek le előttem, mire összeszorítottam a szemem.

Az idő alatt, amikor hirtelen megjelent nálam a szobámban vagy az utcán, nem ilyennek láttam.

Valóban tett perverz megjegyzéseket, de volt olyan helyzet, mikor teljesen ártatlannak láttam.

Ez csak a látszat volt, vagy valahol mélyen megvan benne ez a tulajdonsága is?

Kizökkenve a gondolataimból oldalra fordultam,és láttam, amint Reb figyelmesen nézi az arcom.

-Nagyon elgondolkoztál-szólt.-Bár volt min.

Ebben igazat adtam neki, és egy idő után észrevettük, hogy egy hatalmas épülethez érünk.

A táblán ez a név állt: Kensington House.

-Szépnek néz ki-állapította meg Adam, mikor már mindenki a hotel előtt állt.

A lengőajtón keresztül bementünk a tágas előcsarnokba, és körbenéztünk:

ízléses hely volt aranyszínű bútorokkal, nagy csillárokkal és kényelmesnek tűnő kanapékkal. Előttük üvegasztalok voltak elhelyezve,rajtuk virágokkal és magazinokkal, hogy várakozás közben az érkezők elüthessék az időt. A srácokkal leültünk az egyik ülőalkalmatosságra,várva, hogy apáék végezzenek a szobákat kikérő pultnál. Közben beszélgettünk egy kicsit, mígnem anya és apa visszatértek a kulcsként használható kártyákkal.

Az író szemszöge

-Nos-kezdett bele Mrs. McNeel -három szobát vettünk ki, amik különágyasok, kivéve a miénk Andrew-val. Egy szobában három ágy van. Pont hatan vagytok,szóval a lányok és ti, fiúk elfértek egy-egyben.-erre a kivitelezésre mindenki rábólintott.-Bella, tiétek a 38-as, Nick, tiétek pedig a 39-es szoba. Mi is ott leszünk ezen az emeleten, szóval ha bármi van, szóljatok!

-Rendben!- válaszolták a fiatalok.

Pár perc múlva már mindenki a szobájában volt, Bella pedig beszámolót tartott a lányoknak.

Mikor a végére ért, mindketten átölelték.

-Túl leszel rajta, ne aggódj-suttogta a fülébe Sandra.

-Erős vagy!- tette hozzá Reb. A lány elhúzódott tőlük, és elmosolyodott:

-Köszönöm srácok, nagyon rendesek vagytok!-igazán hálás volt, hogy barátnői mellette állnak egy ilyen nehéz helyzetben. Tudta, hogy el kell felejtenie Harry-t,de ez nehéznek tűnt számára. Minden alkalommal eszébe jutottak azok a zöld szemek, az az ellenállhatatlan mosoly...

Rebecca megérezte, miről gondolkodhat ennyire barátnője,ezért óvatosan megkérdezte:

-Te érzel valamit Harry iránt, jól gondolom?-a kérdezett felsóhajtott és hátradőlt az ágyon.

Némán hallgatott, amiből Sandráék egy ,,igen"-t szűrtek le.

-Ajjaj-szólalt meg Sandy, aztán hangja enyhén humorosra váltott:

-Vissza kell fognunk téged, hogy nehogy te rabold el őt.- Rebecca hátba vágta,de a szája nevetett.

Bells a kezébe temette az arcát:

-Hogy mondhatsz ilyet? Esküszöm,hogy nem vagy normális.- ők ketten nevetve néztek rá,de Sandra még nem fejezte be.

-És most jön a feketeleves.-barátnői értetlenül meredtek rá, mire folytatta.-Amikor elmesélted a veled történteket, egyszer sem mondtad ki a nevét. Tiszta vizet kell öntenünk a pohárba, szóval ki vele: mit érzel iránta?

A lány nyelt egyet, majd belekezdett.

-Oké,legyen-morogta.-Ti is láttátok őt ma, nem? Szerintetek hogy néz ki?

-Hm-mosolyodott el Rebecca.-Akkor megértettem, hogy tudja elcsábítani a nőket.

-Vagyis jóképű, karizmatikus, van stílusa, és a haja...hű, az övénél jobb hajat egy fiún én még nem láttam!-véleményezte Sandra.

-De egy tapló, büdös bunkó, aki lányokat csábít el, és gonosz is.- összegezte a srác negatív tulajdonságait a másik lány,szemét összehúzva. Eszébe jutott valami, és Bellára nézett:

-Szerinted Harry jobban néz ki, mint Nick?

-Ne már, Rebecca-rázta a fejét,de barátnője szigorú tekintettel nézett rá, mire Bella beadta a derekát.

-Igen-suttogta.-Helyesebbnek találom Nicknél.

-Akkor már nem szereted úgy őt, vagyis nem vagy szerelmes belé-tételezték fel Sandráék.

Bells bólintott:

-Már csak barátként tekintek Nickre, de ez olyan rossz! Már elég régóta szerelmes voltam belé, aztán fél évvel később összejöttünk. Először nagyon tetszett,minden tökéletes volt vele,de ez...ez már véget ért számomra. Nem érezhetek semmit Harry iránt, nem lehet...

Fogalmam sincs, mit csináljak!-fakadt ki. Rebeccáék tanácskozva néztek össze.

-Ha már nem szereted Nicket úgy, mint régen, szakítanod kell vele. Így már nem folytathatjátok.

-Tudom. Az viszont baj, hogy ő még mindig szeret, nem akarom megbántani. Mindig kedves volt velem, nem tett olyat, amit én nem akartam.- Sandra a hajába túrt:

-Figyelj, szerintem mondd meg neki, hogy mi a helyzet. Lehet hogy megérti, hisz nem tudsz tenni semmit az érzéseid ellen. Nem parancsolhatsz a szívednek.

-Igazad van. 

,,El kell mondanom neki, mi a helyzet. Úgy is észrevenné, hogy már nem úgy érzek iránta, de nem is lenne helyes tudatlanságban tartani."-gondolta.

Rebecca is elgondolkozott, majd így szólt:

-A bátyám nem haragudna meg rád, Bella. Őszintén kell vele beszélned.

-Pontosan!-helyeselt Sandy. Barátnőjük szomorúan felsóhajtott.

-Rendben, beszélek vele. Köszönöm, hogy meghallgattatok! Most igazán szükségem volt rá.

                                                         

                                                                           ***

Este

Bella nézte, ahogy családja és barátai vidáman csevegve szállnak be a liftbe, kivéve a fiúját, aki bent pakolászott az Aaron-nal és Adam-mal közös szobájában.

-Biztos nem jössz még le?-kiáltott neki vissza az egyikőjük de ő nemet intett a fejével.

-Majd később-válaszolta, azzal a többiek mögött becsukódott a lift ajtaja. Elindult Nick szobája felé, de a srác pont akkor lépte át az ajtó küszöbét. Egymásra mosolyogtak és a lány megszólalt:

-Szia, beszélhetünk?- a fiú megállt vele szemben és bólintott:

-Persze.- bementek az egyik szobába, és leültek egymással szemben az ágyra. Bella zavartan nézett lefelé, barátja pedig próbált kiolvasni valamit a tekintetéből.

-Figyelj, Nick-kezdett bele, de a srác csókja elhallgattatta. Hirtelen volt és váratlan, a lány nem számított rá. Kezeit Nick mellkasára tette és finoman eltolta magától. Ő keserű mosollyal nézett rá, és megszólalt.

-Styles megmondta, hogy szakítani fogsz velem. Tudom, hogy azért vagy most itt, de reménykedtem, hogy nem lesz igaza.- a lány ijedten megrázta a fejét:

-Sajnálom, tényleg! Ha vissza tudnám pörgetni az időt, csak veled foglalkoznék,senki mással, csakis veled. Több időt töltenénk együtt. De nem tudok szabadulni ezektől az érzésektől, amik miatta vannak, túlságosan...-itt elbizonytalanodott,nem tudta, hogyan fejezze ki magát.

-Érdekesnek és rejtélyesnek találod.-fejezte be a mondatot Nick.

-Igen. De nem akarok szakítani veled, se megbántani téged. Már régóta szerelmes voltam beléd-vallotta be pironkodva-és nagyon boldog voltam, mikor összejöttünk. Utána jelent meg ő, és...rád már másképp kezdtem el tekinteni. Egyre többször jelent meg a szobámban, én pedig mindig elküldtem őt, de mindig foglalkoztatott a gondolat, hogy ki is ő és milyen is valójában. Azért a tettéért viszont soha nem leszek képes megbocsátani neki.  Az én hibám, hogy most itt tartunk.

-Nem,te nem tehetsz erről. Harry tisztában van azzal, hogy hogyan hat a lányokra, és tudta, hogy el tud téged csábítani.-Bella a száját harapdálta.

-Mi lenne, ha csak szünetet tartanánk? Közben ugyanúgy találkoznánk, de nem lennénk kapcsolatban.

Aztán ki tudja, talán...újra úgy éreznék irántad, mint régen.-Nick bólintott.

-Ez már jobb lenne. Én még mindig szeretlek,Bella.-az említett szomorúan pillantott rá.

-Tudom-suttogta.-Bárcsak én is így éreznék.

                                       

                                                               ***

Mindannyian London egyik éttermében ültek, egy-egy tányér felett,és általános témákról beszélget-

-tek.

-Pszt-bökte meg Rebecca barátnőjét-akkor most mi is van közted és Nick között?

-Nem szakítottam vele, csak szünetet tartunk.-a lány kétkedően nézett rá:

-Ennek úgy is szakítás lesz a vége, hisz te nem olyan vagy,aki könnyen elfelejti azt, akit szeret. 

,,Tudod ki" pedig nem felejthető könnyen.

-Tisztában vagyok vele, de tényleg meg fogok próbálni csak Nickre gondolni.

-Rendben-fogadta el Rebecca-remélem sikerül ,,tudod ki"-t kiverned a fejedből.-Bella erre határozottan bólintott.

Kicsivel később, mikor mindenki befejezte az étkezést, Bella szülei félrehívták lányukat:

-Mi a baj? Történt valami?-kérdezte riadtan tőlük,de Mrs. és Mr. McNeel mosolyogva nemet intettek.

-Nem, de beszélnünk kell veled az anyagi helyzetünkről.-a lány figyelmesen hallgatott.- Tudod, a szülinapi partid rengeteg pénzt vett le a bankszámlánkról, nem beszélve az ideutazásról és a szállásról, tehát vissza kell fognunk magunkat költekezés terén. Legalább is egy ideig.

Reméljük megérted ezt, hisz egész eddigi életedben mindened megvolt,és év közben is kaptál drágább dolgokat.-Bella bólintott.

-Igen, de ez nem jelenti azt, hogy elkényeztetett vagyok és követelni fogok. Tényleg rengeteget költöttetek rám, de ideje, hogy elkezdjem én is visszaadni ezeket.-az asszony és a férje érdeklődve néztek lányukra.-Nyáron elkezdek dolgozni, és magamnak fogom megteremteni a pénzt. Szükségem is lesz rá, hisz hamarosan felnőtt leszek önálló jövedelemmel, nem vagyok már kisgyerek, hogy mindent ti fizessetek.Ráadásul nem árt egy kis tapasztalat a munka terén.-Andrew és Michelle (szerk. megj.:a szülők nevei) csodálkozva néztek össze.

Végül Michelle megszólalt:

-Nem gondoltuk volna,hogy így gondolkozol, Bella, de örülünk neki!-mindhárman mosolyogtak, majd megölelték egymást. Egy kicsit még elcsevegtek, mígnem az apának eszébe nem jutott valami:

-Mi lenne, ha megnéznénk a várost?- a lánya szeme felcsillant, hallván ezt az ötletet.

-Igen, ez nagyon jó ötlet! Mehetünk mi külön a srácokkal?-Michelle nem volt benne biztos, hogy ez jó ötlet, s ez látszott az arcán is.

-Ugyan anya, ne aggódj, nem fogunk eltévedni! Hatan vagyunk, valaki közülünk úgyis megjegyzi az utat visszafelé. Számíthatunk egymásra, nem lesz baj!-próbálta meggyőzni édesanyját.

-Legalább önállósodnak,ez csak jó lehet.-tette hozzá az apa,ezzel segítve Bellának.-Van mobiljuk, bármikor tudnak hívni, ha baj van. Mi pedig mehetünk együtt!-úgy tűnt, hogy sikerült meggyőzni a feleségét, ezért az rábólintott.

-De jó!-örült Bella.-Elmondom a többieknek, és már mehetünk is. Nem kell visszamennünk a hotelba, végül is utcai ruha van rajtunk.-azzal odaszaladt a többiekhez, és elmondta a mai tervet.

Az étteremből kilépve mind beszívták a friss levegőt, és elindultak a forgalmas utcán.

-Emlékszem, mikor kiskoromban itt voltunk a szüleinkkel-bökte meg Adam a testvérét.-Egész végig esett az eső, meg fújt a szél, de sajna más nem maradt meg belőle, még kicsi voltam.

-Akkor törted el a karod-tette hozzá Aaron, és Adam meglepetten ránézett.-Neki akartál szaladni a Big Ben oldalának,abban a hiszemben, hogy fel tudsz rá kapaszkodni, aztán vihettünk a balesetire.

-Uu,szegény-húzta el a száját Sandra és a többiek.

-Na erre már nem is emlékszem.-meredt maga elé a fiú,mire tesója megveregette a vállát:

-Nem is baj. Bár kicsit rossz a memóriád, mert én nagyjából emlékszem, miket néztünk meg itt, Angliában.-mindenki nevetésben tört ki, és vidám csevej vette kezdetét.

-Én már régebben is gondoltam rá, hogy jó lenne ide jönni nyaralni vagy csak megnézni a várost.-mesélte Sandra.-Bár az előbbi nem biztos, hogy jó lenne, mivel elég rossz idő szokott itt lenni.

-Igen-értettek egyet a többiek. Lassan elértek egy kereszteződéshez, amikor is Bella édesanyja megállt, és összecsapta a kezét.

-Na gyerekek-kezdte-itt az ideje,hogy magatoktól boldoguljatok. Vigyázzatok magatokra, mindig nézzétek az utcatáblákat és ha bármi van-azzal Bellára nézett-nyugodtan hívjatok fel! Ne feledjétek, este hatkor találkozunk a hotel előtt!-az asszony aggódva tekintett a fiatalokra, akik jókedvűen néztek vissza rá.

-Jól van, Mrs. McNeel, nem lesz semmi baj!-nyugtatta meg őt Nick.

-Vigyázunk magunkra.-mondták kórusban a srácok, a szülők pedig búcsút intettek nekik,és elindultak a másik irányba.

-Merre menjünk?-kérdezte Bella a barátaira nézve,akik megvonták vállukat.

-Szerintem a nevezetességeket kéne megnézni először,de az útvonalat nem tudom.-válaszolta Reb.

Ekkor a lány észrevette, hogy egy szőke hajú fiú lépdel a társaságuk felé. A srác egyre közelebb ért, és rájuk köszönt:

-Sziasztok! Ha jól látom,turisták vagytok,ugye?-visszaköszöntek neki,és Nick válaszolt:

-Olyasmi,igen.-gyanútlanul fürkészte a jövevényt,aki folyamatosan mosolygott.

-Niall vagyok, Írországból jöttem,de már egy és fél éve itt élek, szóval ismerem a járást. Körbevezethetlek titeket?-Belláék egymásra néztek egy olyan ,,miért is ne?" pillantással, és a lány megszólalt:

-Igen, az jó lenne. Bemutatom a barátaimat: ők itt Aaron és Adam, akik testvérek. Ők a barátnőim, Rebecca és Sandra, ő pedig Nick.

-Örvendek!-fogott kezett az említettekkel Niall, és belekezdett a város ismertetésébe.

Öt perc múlva elérkeztek a Westminster-apátsághoz,amit a srác meg is jegyzett:

-Ez a Westminster-apátság épülete. Ugye milyen szép?-körbevezették tekintetüket az épületen,míg ő London legszebb helyeiről mesélt nekik. A fiút követve bejárták az utcákat, tereket, megnézték a Towert, a Big Ben-t, a Trafalgar square-t és a London Eye-t is. A nap végén hulla fáradtan tértek vissza a szállodához az idegenvezetőjükkel.

-Köszönjük, hogy körbevezettél minket a városban, Niall!-hálálkodott Rebecca.-Attól tartok, nélküled eltévedtünk volna, hisz nem ismertük a várost. Most már lesz némi fogalmunk arról, hogy hol vagyunk.

-Igen-nevetett Bella és Sandra. Niall elmosolyodott:

-Igazán nincs mit, szívesen körbevezettelek titeket! Még van egy csomó hely, amit nem láttatok. 

Egyébként meddig maradtok?

-Még pontosan kilenc napig.-felelte Adam.

-Az jó, ha addig van kedvetek még találkozni,megadom a számom,és felhívhattok hogy mikor jó nektek. Király lenne elmenni együtt a Nando'sba. Az a kedvenc éttermem.-jegyezte meg.

-Oké!-felelték egyhangúlag a többiek, Niall pedig elővett egy lapot és egy tollat. Felírta rá a mobilszámát, és odanyújtotta Bellának.

-Sziasztok, én megyek. Jó éjszakát!-intett nekik, hátat fordított és lassan elsétált.

A lány először a kezében tartott cetlire, majd a srác után nézett. Mintha Niall csettintett volna, vagy csak rosszul látta?

Ezzel nem törődve zsebre vágta a papírt. A kis csapat még várt egy kicsit, mígnem a lány a szülei meg nem érkeztek. 

-Sziasztok gyerekek! Milyennek találjátok Londont?- köszöntötte őket egy kérdéssel Andrew, amire igen volt a válasz. Mindannyian bementek az épületbe, és a liftek felé vették az irányt.

Mr- McNeel-ék már nem fértek be, ezért meg kellett várniuk, míg a fiatalok felérnek vele.

Miközben a szobáikhoz igyekeztek, a napjukról beszélgettek.

-Szerintem Niall rendes srác-vonta meg a vállát Rebecca, Sandra és Bella pedig bólintottak.

-Igen, rendes volt tőle, hogy körbevezetett minket.

-Eléggé közvetlen volt-tette hozzá Nick.-Remélem, hogy nem szántszándékkal találkozott velünk, mert ki tudja, mit akarhat. Talán Styles kéme.

A lányok meglepetten néztek rá, és Sandy így szólt:

-Szerintem csak egy átlagos srác, biztosan nem olyan, mint...mint ,,tudjátok ki". Normálisan viselkedett és kedves volt velünk.

-Én is Sandrának adok igazat. Nem úgy nézett ki, mint aki rossz dolgokat követett volna el.-Reb óvatosan nézett a bátyjára. ,,Mit lát Niallban? Mit tudhat, amit mi nem?" Nick meg is válaszolta húga kérdését, ami a fejében született:

-Niall Fekete Angyal. Ezt onnan tudom, hogy csak az őrangyalok rendelkeznek olyan fajta képességgel, amivel fel tudják ismerni az állítólagos halandók mivoltát. Azaz mi érezzük, ki Fekete vagy Vörös Angyal, nála például fekete vonalat láttam az aurája körül. Ha valaki a Vörösekhez tartozik, akkor értelemszerűen vöröset látok körülötte. Ezt csak egy másodpercig érzékelem,de  ebből biztosan meg tudom állapítani, hova tartozik.

-Wow-tátotta el a száját Bella-nem gondoltam volna,hogy ilyenre is képesek vagytok, ti,őrangyalok. De ez nagyon hasznos tud lenni!

-Igen,valóban.-biccentett Nick,ezzel igazat adva neki. Közben a lift  megérkezett az emeletükre,ahol a szobáik kaptak helyet, így kiléptek a felvonóból. 

-A Fekete Angyalok akkor mind gonoszak és rossz dolgokat követnek el?-nézett a természetfelettiekre Rebecca.

-Igen-vágta rá a bátyja rögtön, Adam pedig az ellenkezőjét. Furcsa tekintettel néztek egymásra, aztán Adam megmagyarázta:

-Attól még, hogy a Sötétekhez tartozik valaki, nem biztos, hogy romlott a lelke.

-A legtöbbjük pedig ilyen-ellenkezett a srác.-.Bennük van a gonoszság.

-Valóban, a legtöbbször rosszul bánnak másokkal, önzőek és erőszakosak, de megvan bennük a jó is.-szólt bele most már Sandra, a Fehér Angyal-lány is. 

-Amit pedig mi a legtöbbször látunk, az a lelketlen oldaluk.-fejezte be Aaron.

-Hamarosan találkozunk, srácok!- köszöntek el egymástól ideiglenesen, majd mindenki a szobája felé irányította lépteit. Sandra és Rebecca már bementek a sajátjukba, de mikor Bella át akarta lépni a z ajtó küszöbét, egy kéz megállította.

-Bella, én majdnem biztos vagyok benne, hogy ez a fiú, Niall ismeri Harry-t. Nem akarom, hogy a kedvességével tőrbe csaljon titeket.-Nick szemei a lány arcát pásztázták, ő pedig halványan elmosolyodott:

-Ne aggódj, vigyázunk magunkra.

-Rendben.-sóhajtott a fiú. Bella lábujjhegyre állt, és adott egy puszit az aggódó srác arcára, majd belépett a szobába.

A lányok az ágyukon ültek, de az érkezésére rákapták tekintetüket.

-Hát te hol voltál?

-Nickkel beszélgettem egy kicsit. Azt mondta, majdnem biztos benne, hogy Niall ismeri Harry-t. Szerintem ebben igaza van, hisz Fekete Angyal.

-Ja-értettek egyet vele Rebeccáék, majd a lány is elhelyezkedett az ágyán. Elővette a mobilját és a cetlit a szőke hajú srác számával, hogy feljegyezze a névjegyekhez, de észrevett valamit a papíron. Mintha a másik oldalára is írtak volna valamit.

,,Amikor Niall ideadta nekem, csak a száma volt rajta,semmi más!" -gondolkozott.

Ajkát harapdálva fordította meg, mire barátnői, arckifejezését látva kérdőre vonták:

-Mi az?-Bella szíve hevesen elkezdett verni az üzenet láttán.

      Harry megüzente velem, hogy sajnálja, amit tett. Beszélni szeretne veled a tárgyalás után. Annyit mondhatok,hogy még egy lány után sem koslatott ennyi ideig, szóval fontos vagy neki.

Légy jó! 

           Niall   

           Ui.: Majd hívj fel, ha a pasid nem tiltotta meg.